A pszichológiában híres kísérlet a pillecukorteszt, amelyet az Egyesült Államokban végeztek el a ’60-as években. Négyéves gyerekeknek kínáltak választási lehetőséget: megehetik azonnal az elébük helyezett pillecukrot, de ha várnak vele 15 percig, akkor kettőt kapnak. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a gyerekek ebben a korban mekkora önfegyelemre képesek, illetve meg tudják-e ítélni, hogy melyik esetben járnak kedvezőbben. A tudósok később 18 éven át nyomon követték a kísérletben részt vevő gyerekek sorsát. Azt találták, hogy azok, akik kivárták a második cukrot, jobban teljesítettek az iskolában, és az életben is nagyobb sikereket értek el. Arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermekkori akaraterő nagy jelentőséggel bír az életben való boldogulás szempontjából. Persze a kísérletet az évek során számos kritika érte, hogy kevés gyerek vett részt benne, s hogy azonos társadalmi csoportokból kerültek ki. Mindenesetre érdekes kísérletről van szó. Elgondolkoztam azon, hogy én vajon megettem volna az első cukrot, vagy kivártam volna a másikat?
