Vészesen közeledik az év vége, lassan itt az ideje az összegzésnek, a zárszámadásnak. Nálunk a mérleg nem kecsegtető, alaposan megzuhant a nyelve az utóbbi néhány hétben. Egy pótolhatatlan kolléga elvesztése, majd egy súlyos betegség a családban alaposan rányomta bélyegét a hangulatra, egy csapásra véget vetett a karácsonyi készülődésnek, ráhangolódásnak. A prioritások átrendeződtek, átértékelődtek. Idén nem vágyunk csili-villi, drága ajándékokra, nem készülünk hatfogásos családi ebéddel, inkább csak próbáljuk majd csendben, befelé fordulva átélni az ünnepeket. Megpihenni, fújni egyet, élvezni az együtt töltött perceket. Ha jobban belegondolok, mindig is erről kellett volna szólnia a karácsonynak... Némi varázst igyekszünk megőrizni a gyerekeknek. Legalább ők ne érezzék, hogy baj van, a lehetőségekhez mérten éljék meg a karácsony csodáját. Nehéz lesz. A folytatás meg talán még nehezebb. Az ilyen alkalmakkor érti csak meg az ember igazán, hogy valóban az egészségünk a legnagyobb kincsünk, anyagi javakkal fel nem cserélhető, ki nem váltható gazdagság. Ha az megvan, akkor miénk a világ, s csak rajtunk múlik, mit kezdünk vele!
