Nemrég jelent meg, szabadkai hírek közt, hogy tavaly több mint százhetven panasz érkezett az egészségügyi intézményekre, az ott dolgozókra. Tegyük hozzá, ez a szám csak a minimumot jelzi, hiszen sokan nem veszik a fáradságot a panaszbenyújtásra. Arról is a minap olvashattunk, hogy tombol az influenza, és egyre kellemetlenebb tünetekkel jár. Nem csoda, hogy sokan tartanak a betegségtől. Amint valaki elköhenti magát, mondjuk egy irodában, a többiek veszik elő a szentelt vizet. No jó, ez nem így van, de majdnem. A napokban az egyik ismerősöm ramatyul érezte magát, ezért felhívta az orvosi rendelőt. Megkérdezték, van-e láza. Mondta nincs, de minden más tünet gyötri. Alig kapott időpontot. Egy másik ismerősöm is lebetegedett, tőle is megtudakolták, lázas-e. Amikor azt mondta igen, megkérdezték bevett-e lázcsillapítót. Mire azt felelte, bevette, azt kérdezték: És? Épp csak nem tették hozzá, hogy akkor végül is mit akar. Ő is alig kapott időpontot. Közben a szakorvosok azt ajánlják – a médiában külön felhívják rá a figyelmet –, hogy a legjobb mielőbb orvoshoz fordulni, az első tüneteknél, már csak a szövődmények elkerülése végett is. Ha pedig így van, akkor ez miért ilyen bonyolult? Olyan, mint egy útvesztő.
