Olyan jó érzés egy hosszú nap után bemenni egy üzletbe és megajándékozni magam valamivel, csak abból az okból kifolyólag, hogy sikeresen túléltem a napot. Nem kell nagy vagy drága dolognak lennie, egyszerűen csak valami újnak. Ez az érzés sokunkat elkap időről időre, van, akiket gyakrabban, mint másokat. Erről próbálom leszoktatni magam teljes mértékben, a polcaim nem bírnak el még egy könyvet, ameddig az eddigieket ki nem olvastam, még egy tusfürdőt vagy krémet, még a meglévőket el nem használtam. A médiában ma már teljesen normális, hogy egy embernek nem egy, hanem egy szobányi tisztálkodási szere van, vagy sminkje, vizespalackja vagy bármije. A túlfogyasztás olyan mértékeket öltött, hogy már a szemünk sem rebben egy-egy ilyen videót vagy képet látva. Legyintünk és arra gondolunk, az ő pénze, arra költi, amire csak akarja, ha az a személyes kívánsága, hogy egy egész szobát megtöltsön a lakásában arckrémekkel, hatszáz, szinte teljesen egyforma szájfénnyel, kilencven különböző illatú parfümmel, hát tegye. Régen matricákat és köveket gyűjtöttünk, ma drága táskákat, ékszereket, és olyan dolgokat, amiket egyszerűen képtelenség elhasználni. A legtöbbször olyan dolgokról van szó, amiknek egy idő után lejár a szavatossági ideje, ez pedig nemcsak a bankszámlánk kárára fog menni, hanem a környezetünkére is. Már így is rengeteg hulladékot termelünk, de a folyamatosan megjelenő új trendek, amelyek csak további vásárlásra sarkallnak minket, nem javítanak ezen a problémán. Viseljük és használjuk azt, amink van, hiszen a boldogságunkat nem az fogja okozni, amit birtoklunk. Mert így előbb vagy utóbb nem mi birtokoljuk a dolgainkat, hanem ők minket.
