Nem tudom, mennyi idő után lehet elérni azt a fokot, amikor azt mondják, hogy a volt dohányosok a legrosszabbak. Nyolc hónap biztosan nem elegendő, mert még néha, a megkülönböztetés bizonyos eseteiben, részben együttérzek volt cigis társaimmal.
Az viszont tény, hogy azóta mégis más szemmel nézek rájuk. Sétáim idején például megfigyeltem, hogy a nők között sokkal több a mozgó dohányos, akik – annak ellenére, hogy a piacon vagy boltban jól felpakoltak – a szapora léptek idején is igénylik a füstöt.
Az egészségház közelében egy ilyen járó kémény közeledett. Elég hűvös nap volt, és a levegő hőmérséklete egyáltalán nem volt összhangban a kigombolt kabátjával meg a közszemléletre bocsátott dekoltázzsal, még kevésbe volt egyensúly a félig elszívott cigije és a kérdése között: Mondja, hol van itt a pulmológia?
