A múlt héten koronavírus-fertőzés miatt kéthetes karanténba került a családom. A négyfős famíliából a feleségem tesztje lett pozitív. Szerencse a szerencsétlenségben, mindenki jól van. A körülményekhez képest úgy tűnik, mindenki enyhébb tünetekkel vészeli át a koronavírus okozta megbetegedést. Az egész „karanténos kalandban” eddig a legrosszabb az első néhány nap zűrzavara volt, amely a feleségem állapota miatt sok aggodalommal és bizonytalansággal múlt el. Majd következett az egy-két napos szorongás a teszteredmények miatt, hiszen abban bíztunk, hogy negatívak lesznek, de sajnos nem így lett. A feszült helyzet ezután is fennmaradt, hiszen akkor még nem tudtuk, hogyan alakul a feleségem állapota, hogyan kezeljük családon belül a betegséget, illetve az emiatt kirótt karanténban hogyan szervezzük meg az életünket. Az első napokban még az is bizonytalan volt, meddig leszünk vesztegzár alatt, mert senki sem tudta biztosra megmondani, hogy melyik pillanattól számolják a két hetet. Végül ez is kiderült, rendeződött az iskola és a munka kérdése is, de ami a legfontosabb, hogy a feleségem jól van és biztató az állapota. Lassan mindenki megnyugodott és elfogadta, hogy a hónap végéig vesztegzárban marad. Egyelőre mindenki türelmes, remélem, ez a karantén végéig kitart. Közben bízom a Mindenhatóban, hogy a karantén végére már mindenki makkegészséges lesz, valamint közben és utána is elkerül bennünket a koronavírus.
