Egyre inkább az az érzésem, hogy az időjárás tekintetében átállunk egyfajta kettős rendszerre. A minap azt számolgattam, hogy gyakorlatilag bő fél éve ezt az átmeneti, sem téli, sem őszi, foltokban tavaszi „évszakot” éljük, ennek megfelelően ha – remélhetőleg – nemsokára beköszönt a – tavasz helyetti – nyár, hasonlóan mintegy féléves meleg periódusra számíthatunk.
A négy évszak helyett marad nekünk kettő. A tél – nevezzük így, jobb híján – lesz ez a szomorkás, hidegebb ősznek megfelelő, elvétve valódi havazással és fogvacogtató fagyokkal zajló nedves „évszak”. A nyár pedig a száraz, amelyben az egészségre káros 40 fokok egyre gyakoribbá válnak, és ha esik, annak több órás trópusi zivatar lesz a formája.
Tartósan megváltozik a klímánk? Vagy ez a jelenség földtörténeti léptékkel nézve jelentéktelen lesz? Nehéz szétválasztani, hogy mi az, ami csak a mi – a bolygó számára szemvillanásnyi rövidségű – életünkre van hatással, és mi az, ami valóban nagyobb súlyú változás. Annyi biztos, hogy a változásnak nemcsak elszenvedői, hanem – a legóvatosabb szakvélemény szerint is minimum részben – okozói is vagyunk, ezáltal pedig felelősei is.
