„Két napja ül a házzal szembeni fán. Az emberek nem mernek ablakot nyitni, mert félnek, hogy bemászik. Barna színű, és mozdulatlanul ül az ágon.”
Ekképpen hangzott egy krakkói lakos múlt heti kétségbeesett telefonhívása. Először ragadozómadárra gyanakodtak, de a bejelentő kitartott amellett, hogy a teremtmény sokkal inkább egy leguánra hasonlít – noha ez a szó nem jutott eszébe és lagúnát mondott.
Amikor a helyi állatvédők kíváncsiságból kiszálltak meglesni a veszedelmes betolakodót, azonnal megállapították az orgonafán lapító jószágról, hogy döglött, mert nem volt sem feje, sem lába. „Akkor már tudtuk, hogy nem segíthetünk ezen a teremtményen, a rejtélyes lagúna ugyanis egy croissant volt” – számoltak be az esetről a közösségi portálon.
Nem tudni, hogyan került péksütemény az orgonára, s azt is csak sejteni tudjuk, mi lett volna, ha valaki netalán locsolócsövet akaszt rá (a félénk „észlény” minimum anakonda-riadót fúj). Sőt, még azt sem tudni, hogy a croissant honnan ered.
Neve ugyan francia (növekvő holdat jelent), ám eredete kérdéses. A legendák egyike hungarikumnak tartja és Buda ostromához köti, mások meg Bécs második – 1683. július 14. és szeptember 12. között zajlott – ostromához. Mindkét sztori szerint az ostrom leverésének szimbólumaként formázták félhold alakúra.
Valószínű, hogy ezek a croissant-legendák csak a képzelet szüleményei, lévén a tésztafélék készítése az antik időkig nyúlik vissza. A kipfel, avagy a kifli is már a XIII. században elterjedt volt ezeken a vidékeken. Ebből „fejlődött” ki a croissant, amikor az osztrák tüzérből vállalkozóvá lett August Zang 1838-ban Párizsban Boulangerie Viennoise néven (am. Bécsi Pékség) péksütöde-boltot nyitott, amely – derült ki utóbb – nagy hatással volt a francia konyhára. Egyesek még a baguette-t is nevéhez kötik.
Nem mellékesen Bécsbe való visszatérésekor (1848) Zang alapította a Die Presse elnevezésű napilapot. Később bánya- és banktulajdonos is volt.
