Jó sok vizet vásároltam valamelyik nap a sarki boltban, és iparkodtam a kasszához, de ezen a napon másoknak is sietős volt a dolguk. Egy középkorú nővel éppen egyszerre értünk a sor végére, rám nézett, hogy na most mi lesz. Mivel engem illendőségre tanítottak, mutattam neki, hogy tessék csak fáradjon elém. A nőci megköszönte, és beálltunk a sorba. Közben letettem a bevásárlókosarat a padlóra, mert tele volt egy és fél literes vizekkel, és így tologattam. Nemsokára, megjelent egy idősebb nőszemély, aki, amikor meglátta mekkora a sor, fogta magát, egy kicsit hátrébb tuszkolta a kosarat, és lazán beállt elém. Nem hagytam szó nélkül, mondtam neki, hogy hölgyem, tudja vannak szabályok, és ezek az emberek itt a sorban ezt tiszteletben tartják. Szóval, ha esetleg nem tudná, a sorban állásnál a szabály, hogy mindig a sor végére kell állni, és akkor halad lassan a kassza felé. A mama bevörösödött, azt válaszolta, hogy bizonyára nagyon nehezemre esik egy idősebb személyt maga elé engedni. Erre megfordult a középkorú nő, akit beengedtem, és elmagyarázta, hogy őt én engedtem be, és megkérdezte, miért is olyan nehéz a sor végére állni. A nyanya fogta magát, és elkullogott a sor végére, közben úgy morgott, mint a veszett kutya. Az előttem álló nőci pedig diadalittasan kacsintott egyet, és nyomott egy like-ot, győztünk!
