Csalódottan (és egy kicsit örömmel) vettem tudomásul, hogy sikerült leszoknom a közösségi oldalakról. Pontosabban, a Facebookot látogatom ritkábban.
Egyrészt azért, mert olvastam, valamint meghallgattam pár tudományos értekezés összefoglalóját és néhány interjút az ilyen és ehhez hasonló oldalak potenciálisan káros mentális hatásairól.
No, nem mintha annyira megijedtem volna tőlük, viszont jól esett tudni, hogy csakugyan le kell magam egy kicsit szoktatni, mert a tudomány is azt mondja.
Csakugyan nem volt annyira nehéz dolgom. Öröm az ürömben, hogy a járványhelyzet, a vírus létezésének kérdése, a maszkviselés, most pedig a védőoltás témája pont elég port kavar a virtuális térben arra, hogy a való világban maradjak és a saját dolgommal törődjek. Már csak azért is, mert az én generációm nem tudja elfogadni ha nincs igaza és ha valakinek netán más a véleménye.
Ezt meg csak tetézi az, hogy a tőlem idősebb generáció pedig sokszor gondolkodás nélkül elhisz minden álhírt, legyen az akármekkora badarság.
A múltkor észrevettem magamon hogy egyre gyakrabban bámulok a telefonomba, de „szerencsére” amióta az állam 3000 dinárral segíti a beoltott polgárokat, megint akkora cirkusz lett az interneten, hogy jobbnak látom elkerülni a Facebookot.
