Imádom a klasszikus kovászos házikenyeret. Tájainkon sajnos kiveszett a pékségekből, helyette pedig a felfújt vackokkal etetnek bennünket, Ha véletlenül Magyarországon járok, mindenütt kovászost keresek, s ha találok finomat, napokig vajaskenyéren élek. Tavaly még Topolyára is elutaztam a finom falatokért, de kiderült, a helyi magyar pék már nem készít kovásszal kenyeret, így nagyjából végleg lemondtam róla.
A napokban Csantavéren megálltam a helyi péknél, mert nagyon finom mini burekot süt, a húsos töltelék nem morzsás, hanem finom szaftos, megfelelő mennyiségű hagymával, borssal. S míg ámultam az árán – ugyanis 20 dinár egy ilyen pékáru! –, jobban szétnéztem a pulton, s több érdekességet is észleltem. Például zsíros kenyeret, de kiderült, van házi sütésű kenyér is, méghozzá kovászos!
Zentán a pékek azért nem akarnak ilyet csinálni, mert állítólag 150–200 dinár lenne egy vekni, s attól félnek, rájuk szárad, mert ilyen áron nem tudnák eladni. Nagy meglepetésemre a csantavéri kovászos 50 dinárba kerül! Hogy is van ez? Csantavéren háromszor olcsóbb a liszt?
Rögtön csináltam is belőle szendvicseket. Hát, nem olyan, mint a magyaroknál, de nem rossz az íze, s lehet, hogy tényleg van benne kovász. Ötven dinárért…
