A pandémiát lassan legyőzzük, az élet kezd visszatérni a megszokott kerékvágásba. Újabban azonban más probléma merült fel: világszerte küzdenek a mindent elborító arcmaszkok újrahasznosításával. A számítások szerint jelenleg megközelítőleg 129 milliárd eldobható védőmaszkot használnak el havonta.
A polipropilénből készült maszkok használat után általában a kukákba, a szeméttelepekre kerülnek, esetleg elégetik. Azonban megtalálhatók az utcákon, a folyókban és az óceánokban is, ahol fenyegetően hatnak az állatvilágra.
Nagy-Britanniában például kék színű táblákká olvasztják össze a védőruházatokat és a sebészeti maszkokat. A kapott anyagból egyebek között kerti székek és asztalok készülnek. Az amerikai New Jersey állambeli Trentonban hulladéktárolókat alkalmaznak az eldobható maszkoknak. A begyűjtött arcmaszkokat aztán a partnercégek műanyagszemcsékké alakítják. Ezeket eladják a különböző gyártóknak, amelyek egyebek között padokat és burkolatokat készítenek belőlük. A melbourne-i RMIT Egyetem kutatói szerint a fertőtlenített és feldarabolt arcmaszkok, valamint az eldolgozott kőtörmelék elegyéből rugalmas és erős útépítési alapanyagot állíthatnak elő. Hárommillió arcmaszkra van szükség egy kilométernyi úthoz.
A maszk ma már szemét, pedig sok pénzt adtunk ki értük. Bizony a pandémia több szempontból jó biznisznek számított, és még sokáig az is marad. Jusson eszünkbe, a járvány kezdetén még hiánycikknek számított, később megérkezett a 10 millió maszkból álló hatalmas kínai szállítmány, amelyet donációként kaptunk. Eleinte a patikákban a maszk hiánycikk volt, tavaly márciusban darabonként 100 dinárba került. Soha nem tudjuk meg hány millió maszkot vásárolt az ország, hol és kitől, meg azt sem, mekkora bevételt valósított meg az eladásukból származó áfából. Sebaj, abból a pénzből jut majd a védőoltás felvételéért járó 3000 dinárra!
