Ismét nagyobb könyvespolcot kéne venni, mert az olvasmányok kezdik túlságosan is benépesíteni a két kis álló fapolcot, amelyet felmondásom napján vettem meg a főnökömtől áron alul.
Pedig most még rendszeresen olvasok is. Beszereztem néhány klasszikust, összeszedtem pár szakirodalmi könyvet, plusz még egy-két régi képregényre is sikerült rátenyerelnem. Magyarul, angolul, szerbül, tehát még a nyelvlecke is megvan, meg az akarat is. A tettlegesség is, viszont valamiért csakugyan nem akarok haladni.
Persze, nem szenvednék mindig polchiányban, ha először elolvasnám azokat a könyveket, amelyeket már megvettem, viszont ezt könnyebb elméletben kivitelezni, mint gyakorlatban.
De hasonlóan hordár hozzáállásom van a filmek terén is. Már ott lapul egy listán vagy 15 cím, amelyekkel sehogyan sem tudok megbirkózni.
No, azt meg kell hagyni, hogy az olvasás könnyebben megy. Ha filmet nézek, a vége vagy az, hogy elalszom, vagy az, hogy az átkozott telefonomba bámulok végig.
Tudom, komoly problémák, viszont csakugyan elgondolkodtató dolog, hogy ami régen ment mint a karikacsapás, most nemcsak egy időbeli kihívás, hanem lassan szellemi is.
