Hosszú idő után étteremben ebédeltünk. Úgy történt, hogy vasárnapra kaptunk időpontot a védőoltás második adagjának felvételére. Előzőleg egy hétig nem volt második komponens az oltóponton, így tumultusra számítottunk. Meglepetésünkre senki sem várakozott előttünk, percek alatt megkaptuk a szurit, majd elmentünk a csatornaparti vendéglőbe. Hatan ültek a hatalmas teraszon. Még csak 11 óra volt. A felszolgáló gyorsan eloszlatta a gondolatunkat, hogy oda ülhetünk, ahol tetszik. Közölte, hogy minden asztal foglalt! Aztán megesett a szíve rajtunk, és leültetett bennünket egy hosszú asztalhoz, ahová későbbre várta a vendégeket.
A szinte üres teraszon egyetlen pincér mozgott, csigalassúsággal, tokára engedett szájmaszkban. Csak akkor élénkült meg, ha új vendégek érkeztek, és széles vigyorral tájékoztathatta őket, hogy bizony nincsen szabad hely. Úgy tűnt, mintha szándékosan nem is akarnának vendéget fogadni. Később megérkezett egy másik felszolgáló, teríteni kezdte az asztalokat. Maszkban, noha nem került vendég közelébe. Végül a csiga tempójú felszolgálta az ebédünket, meglepő módon rendkívül ízletes, kiadós és viszonylag olcsó volt. Értelemszerűen mi nem viseltünk maszkot, miként a finom falatok reményében az asztalunkhoz csatlakozó kandúr sem.
Két napra rá a nejem motoros robogón fodrászhoz ment, a maszkot még a hajmosás idejére se vehette le. Még jó, hogy a hajvágás alatt a bukósisakot nem kellett a fején tartania.
