A múlt évben szenzációként röppent fel a hír, hogy a Topolya–Szenttamás útszakasz Szerbia legrégebbi, teljes hosszában felújítatlan útja. Valamikor a múlt század ’30-as éveiben épült, német mérnökök felügyeletével. Akkor még nem számítottak rá, hogy a ’80-as években vendégmunkások hada halad át rajta, és a mostani nyergesvontató forgalmat sem látták előre. Ennek ellenére az út jól tartja magát, igaz, megrongálódott a ’90-es évek elején. Ennek is csak az az oka, hogy az útkarbantartó felhagyott az évenkénti szurkozással, amikor a betonlapok közti illesztéseket szurokkal töltötték fel. Szóval, az út megvan, és mikor felröppent róla a hír, akkor rögtön be is harangozták, hogy felújítják. Ez tavaly volt, és most úgy tűnt, hogy valami történik… Mindaddig azt hittem, míg meg nem tapasztaltam. Topolya felé haladtam kocsival, amikor a távolból útkarbantartó munkásokat fedeztem fel. Rögtön eszembe jutott, hogy megkezdődött a teljes rekonstrukció. De közelebb érve láttam, hogy négy jó ember aszfaltot hajigál a kátyúkba, majd megpaskolja kicsit a lapáttal. Nem maradt más hátra, mint remélni, hogy egyszer tényleg teljesen felújítják.
