Ahogy múlik velem az idő, úgy kezdem egyre feszélyeztetettebben érezni magam a városban. A napokban ismét hazalátogattam a faluba, és rá kellett jönnöm, hogy a nyugodtabb, csendesebb és frissebb levegő valamiért jobban tetszik.
Persze, tudom, nagyobb valószínűséggel enne meg falun az unalom, de a változatosság kedvéért jó lenne egy kis csend a szomszéd állandó kopácsolása helyett, aki egy szép napon szerintem be fog esni a fürdőszobámba, annyira szétveri az amúgy is cérnavékony közfalat.
A másik komoly szempont, ami miatt a falu mellett voksolok, az az ingatlanok ára. A székvárosban eddig is drága volt lakást vagy telket vásárolni, de amennyiért itt az ember házat vesz, annyiért falun szinte egy egész utcát a magáénak tud.
Komoly belső vergődés ez, mert arra is rá kellett jönnöm, hogy komoly lehetőségeket szalasztok el a hozzáállásom miatt. Biztattak már, hogy menjek Pestre, mert ott a zenéből is megélhetnék, nem kéne többet reklámcégeknek dolgozni, cikkeket írni.
Rögtön el is kezdtem nézni a Budapest körüli közvetlen közelében fekvő ingatlanárakat…
Még most sem száradt fel az összes könnyem attól, amit láttam.
