Bánátban „mindön röndös embőr” szereti a pálinkát. Nem volt másképpen Tiszaszentmiklóson sem. Árokéknál, amikor már kifogyófélben volt a kamrában a vesszőbe kötött demizsonból a jóféle kisüsti, gondolt egyet a gazda, és felkerekedett, hogy meglátogassa a komáját, aki nem messze lakott tőle. Früstök ideje volt, hát látja ám, hogy a komája előtt a konyhaasztalon egy nagy tál megpucolt főtt tojás gőzölög. Fogyott is a tojás „röndösen”, de a vendéget nem kínálták se tojással se pálinkával. A nagy tojásfalás közepette a beszélgetés fonala sem tudott kigombolyodni. Árok koma kénytelen volt tovább állni pálinka nélkül. Ahogy kiért a házból az utcára, nagy kolompolást hall, hát éppen arra felé haladt fogatos kordéján a sintér. A falut járó sintér gyűjtötte a dögöket, az elhullott háziállatokat meg a kóbor ebeket, odament hozzá, és megkérte, hogy „nézzön má be a komájáhó, mer a nagykutya nagyon öszi a tojást”.
