– Tudod, minden hozzáállás kérdése. Számomra teljesen elképzelhetetlen az, hogy valaki pesszimista, de titokban abban bízik, hogy jó dolgok fognak történni vele – magyarázta valamikor az éjszaka közepén a főváros és a székváros közötti autópálya-szakaszon a kollégám.
Nem igazán hiszek a pozitív és a negatív attitűdök pszichológiai hatásaiban, pláne nem az univerzumba bocsátott energiákban, vagyis, nem tudom azt elhinni, hogy valamiben csak elég nagyon erősen hinni és bízni, és akkor az be is következik.
Viszont, ahogy a haver fejtegette a véleményét, rájöttem, hogy abban teljesen igaza van, hogy a hozzáállás igenis képes meghatározni bizonyos dolgok kimenetelét.
Igazándiból, nem is mondhatom azt sem, hogy valami teljesen olyan eget rengetőt mondott, amitől megállította az eszem, hiszen végtére is, teljesen logikus a gondolatmenete. Viszont a flanc, a felesleges szövegelés, és a porhintés hiánya, vagyis ahogy kifejezte magát, olyan erős hatást gyakorolt rám, hogy akarva-akaratlanul is igazat adtam neki, valamint éreztem, hogy talán érdemes lenne nekem is kicsit változtatni az életfilozófiámon.
Azóta nem mondom, hogy teljesen pozitív lettem, viszont nem is egyből a legrosszabbat látom meg a dolgokban.
Arra ráérek később is.
