Nehéz helyzetbe hoz a nyár, mint mindig. Nem, nem a kánikulára kell gondolni, meg ilyenekre, hanem arról van szó, hogy én boros vagyok. Megiszom a sört is, de a bort jobban szeretem, és hát nyáron csak jobb a sör. A szakértők rögtön rávágják, hogy „de ott a spriccer!”, viszont azt sem csípem jobban a sörnél. Ha választani kell, akkor inkább a spriccer, de a bort simán szeretem. Aztán ez az idei nyár különösen nagy megpróbáltatások elé állít. Még mindig nem a melegről és a nyaralásról van szó, hanem elhatároztam, hogy egészségesebb életet fogok élni. Az én koromban az ilyen törekvésnek normálisnak kéne lenni. Huszonévesen az ember bulizik, berúg és másnap minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. A harmincas éveiben már megérzi a másnapot, de nem vészes. Viszont negyven felett már embert próbáló a másnaposság. Tisztelet azoknak, akik kitartó edzéssel elérték, hogy nekik még ebben a korban sem kottyan meg.
Szóval, abba az életszakaszba értem, amikor feltétlenül át kell térni az egészséges életmódra. Hát, ami ételt illeti, nagyjából sikerült elérnem a kitűzött célt. Mondjuk, 75 százalékban, így a testsúlyom az ideális környékén mozog. A mozgással kapcsolatos elképzelés már kicsit gyengébben sikerült. Rendszeresen tornázok, de vannak kihagyások, és több időt kellene a „szeren tölteni”, úgyhogy ezt csak 45–50 százalékban teljesítem. És ott a harmadik, a bor. Étkezés mellé 1-2 deci bor kimondottan egészséges, csak ott vannak a bulik, a vendégségek, és ilyenkor nem 1-2 deci a mérce. Ha azt mondom, hogy köszi, ma nem iszok, akkor rögtön mindenki azt kérdezi, hogy mi van, valami bajod van? Tudom én, ki lehet bírni és mindez akarat kérdése, de úgy tűnik, az akaraterőmre ráfér némi fejlesztés. Az egészséges életmód elengedhetetlen, ha nem nyikorgós, nyavalygós és rövid öregkort akarunk megélni. Szóval, most az akaraterőm frissítésén dolgozom.
