A Dombos Fest megnyitójára vártunk. A kisszínpad előtt egy fiatal édesanya ült 4-5 éves kisfiával. Nem volt ebben semmi rendkívüli, csakhogy a gyermek sírt. Ahogy a torkán kifért. Ismerősök mentek oda, hogy megnyugtassák. Nem tudom, mit mondhattak neki, de ettől kezdve a csöppség torka szakadtából üvölteni kezdett: nem akarok pálinkát!
Erre mindenki felkapta a fejét. Megjegyzem Kishegyes felé menet csütörtökön az autó hőmérője 41 Celsius-fokot mutatott. Kisebb társasággal üldögéltünk a közelben, pihegtünk a melegtől és némán egyet értettünk a gyerekkel: ilyen hőségben mi sem kérnénk pálinkát.
Kisvártatva a kisfiút kézen fogták és a kerti csaphoz vezették. Mint kiderült, leesett a biciklijéről és felsértette a kezét. Egy ideig még sírt, de miután látta, hogy tényleg nem pálinka folyik a nyílt sebre, megnyugodott.
Ahogy a tengeri hajósoknak a rum, a magyaroknak a pálinka volt régen a csodagyógyszer, amit külső és belső fertőtlenítésre, fájdalomcsillapításra, sőt altatóként is használtak. Vannak helyzetek, amikor kénytelenek vagyunk visszanyúlni az ősi gyógymódokhoz.
