Bár magam nem fordultam ott meg, ismerőseimtől és kollégáimtól két alapvető információt hallottam az idei újvidéki Exittel kapcsolatban. Az egyik, hogy kevesebb látogató volt, mint a korábbi években, ami meg is érthető, ha az aktuális járványhelyzetet vesszük figyelembe, sokan talán nem is gondolták azt külföldön, az országukban érvényben lévő intézkedések közepette, hogy Szerbiában már „szabad a vásár” és lehet fesztiválozni, élő zenét hallgatni. A másik információ, ami miatt sok volt a panasz, hogy bizony az alacsonyabb látogatottság ellenére – vagy esetleg annak dacára? – meglehetősen nagy drágaság jellemezte a fesztivál területét. Már a vízért is elkértek 150 dinárt, a junk food 400 dinárba is belekerült, de a sör se volt olcsó, 360 dinárért vesztegették a dobozos, 260-ért a csapolt sört. Így aztán egy fesztiválnapra érdemes volt minimum ötezer dinárral indulni, abból már ki lehetett fizetni a belépőjegyet, s még egy kis felfrissülésre is maradt pénz…
A hangulatra viszont, igaz, nem panaszkodott senki sem. S mindent egybevetve, talán ez a legfontosabb egy fesztivál esetében.
