Egyre kevésbé vitatott, hogy a globális felemelegedés problémája nem független az emberi tevékenységtől. Néhány évtizede inkább csak találgatták, mennyi köze lehet a rohamosan növekvő mértékű gázkibocsátásnak, a nagyméretű szennyezéseknek és minden más, a környezetre káros tevékenységnek arra, hogy a bolygó a természetesnél minden bizonnyal nagyobb ütemben forrósodik. Tény, hogy földtörténeti értelemben jóval napjaink előtt is léteztek hőmérséklet-változások, de azok feltehetőleg sokkal nagyobb időintervallumok alatt, fokozatosabban zajlottak.
Bár súlyos gondok elé nézünk ezen a téren, talán még aggasztóbb az a jelenség, amely ugyancsak a probléma szerves részét képezi. Az, tudniillik, amikor egy Duna-parti sétán a hűs erdőben, Vajdaság-szerte kerékpározva az utak mellett, vagy épp egy-egy település ilyen-olyan pontján rengeteg szemetet látok/látunk. A környezet, a természet, amelyben élünk, hozzánk tartozik: ha vele nem bánunk méltó módon, végső soron magunknak ártunk. A környezetvédelem a saját viselkedésünkkel kezdődik.
