Rendszerint szórakoztatóak a távoli világűr hírei. Az is, amelyet a közelmúltban olvastam, miszerint fölrobbant egy óriáscsillag körülbelül egymilliárd fényévnyire tőlünk. Mivel a robbanás fényét mostanában észlelték a csillagászok, nyilvánvaló, hogy egymilliárd évvel ezelőtt történt a dolog. (Elég nagy bumm lehetett, ha ide is ellátszott.) Igazán mégis az nyugtatott meg, hogy a csillagászok „siettek leszögezni”: a viszonylagos közelség miatt nem kell aggódnunk, mert a távolság így is elegendő ahhoz, hogy a Föld számára ne jelentsen veszélyt.
Megnyugodtam, bár aki kételkedik a tudósok szavában, számolgatni kezd. Ha ugyanis a robbanás következtében elszabadult „törmelékre” gondoltak, nem árt tudni, hogy pl. a meteorok 10–70 kilométeres másodpercenkénti sebességgel szoktak a bolygónk légkörébe érkezni. Amennyiben közülük egy gyorsabbat, 50 kilométerrel „közlekedőt” ragadunk ki példának, kiderül, hogy a fénynél – ami nagyjából háromszázezer kilométer gyorsasággal száguld másodpercenként – hatezerszer lassúbbak. Ebből arra következtethetünk, hogy fényévenként hatezer esztendővel vannak lemaradva. S ha a fölrobbant csillag egymilliárd fényévre volt, könnyen kiszámítható, hogy hatbillió (földi) év múlva érkezhetnek meg a darabjai. (Azaz kicsit előbb, mert már egymilliárd éve úton vannak.)
Egyelőre tehát nem kell idegeskednünk, ám a felelős ember hosszú távra gondolkodik.
