Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Vasa Stajić utca a városközpontban található, a Bosa Miličević utca végétől húzódik a Partizán utcáig, és egy neves szerb író, filozófus nevét viseli, akinek a nevéhez több Újvidék helytörténetével kapcsolatos alapmű kötődik.
Vasa Stajić Mokrinban született 1878. február 10-én. Gimnáziumi tanulmányait Nagykikindán, Karlócán és Zenggen végezte. A karlócai gimnáziumból szocialista agitáció miatt zárták ki. Jogot hallgatott, majd filozófiát tanult Budapesten, Párizsban és Lipcsében. 1902-ben szerzett diplomát, majd bánáti falvakban dolgozott tanárként. Az 1904/1905-ös tanévben érkezett a horvátországi Pakrác községbe, ahol a helyi iskolában szerb nyelvet és irodalmat, történelmet és földrajzot tanított. Azonban gyorsan elbocsájtották, mert a szocialista eszméket terjesztette a diákok között. 1906-ban került Zomborba, ahol tanárkánt dolgozott, valamint a Sloga című lap munkatársa volt. 1912-ben, röviddel az első Balkán-háború kitörése előtt, útjára indította a Novo Srbin című lapot, amelyben a szerbek felszabadító harcát népszerűsítette, és kiállt egy egységes délszláv állam létrehozása mellett. Többször járt Belgrádban. 1913-ban egyik ilyen útjáról visszajövet letartóztatták és Szegeden hat hónap börtönre ítélték, valamint megtiltották neki, hogy Belgrádba utazzon. Az I. világháború kitörésekor ismét letartóztatták. Többek között raboskodott a hírhedt aradi várban is. 1918-ban amellett kardoskodott, hogy a formálódó délszláv államon belül Vajdaság föderatív státust kapjon. Az újvidéki nagy nemzetgyűlésen azonban az az egyhangú döntés született, hogy Vajdaság egyesüljön a Szerb Királysággal. A háború után Nova Vojvodina címmel indított útjára egy lapot, és ebben vajdasági problémákkal foglalkozott. 1920-ban a Matica Srpska első titkárává választották. Itt többek között modernizálta az intézmény kiadványait, de két év után különböző személyes ellentétek miatt távozott. Az újvidéki gimnáziumban vállalt állást mint szerb irodalomtanár. Közben levéltári kutatásokat is végzett. Ekkor számos ma már alapműnek számító könyvet írt Újvidék helytörténetével kapcsolatban. Többek között megírta a mai tartományi székváros gazdaság-, politika- és kultúrtörténetét. 1936-ban a Matica Srpska elnökévé választották, azonban tüdőbetegség miatt kevesebb, mint egy évvel később kénytelen volt lemondani a tisztségről. 1944 szeptemberében csatlakozott a partizánmozgalomhoz. 1945-ben már nagy betegen őt választották meg a Matica Srpska háború utáni első elnökévé, amely tisztséget egészen haláig betöltötte. Születésnapján 1947. február 10-én hunyt el Újvidéken.
A Vasa Stajić utca a dualizmus korában az Erzsébet utca nevet viselte, majd az I. világháborút követő impériumváltás után Boško Vujić utcára nevezték át. Mai elnevezését a II. világháború után kapta.
Nyitókép: Vasa Stajić nevéhez több Újvidék helytörténetével kapcsolatos alapmű kötődik / Patyi Szilárd felvétele
