Nyaralni kéne az idén. De csak kéne. Mint jobbára minden évben, az idén is volt egy ilyen tervem, amely gyorsabban füstbe ment, mint a legtöbb fogyókúra-fogadalom, amelyet az emberek tesznek.
Nem pont a tengerpartra gondoltam. Szeretem a vizet, a szép, fehér homokkal teli strandokat, meg az összes vele járó hajcihőt és kellemes vagy kellemetlen tiszteletkört.
Viszont, már egy ideje foglalkoztatnak más kiruccanási lehetőségek is. Jó volna megnézni egy-két történelmi jelentőségű helyszínt is, elugrani legalább egy világvárosba, kipróbálni egy nemzeti konyhát…
Egyidőben borzasztóan Prágába szerettem volna menni nyaralni. Nem szervezetten, hanem csak úgy. Aztán gyorsan lelőttek, mert az akkori barátnőm mondta, hogy nem jön, mert a testvéreivel megy Görögországba, meg hogy amúgy sem igazán szeretné végignézni, ahogy félbolondra iszom magam a híres cseh kocsmákban.
Ott a pont, de akkor is, jó lett volna kiruccanni.
Most is hív Prága, habár már egy jó ideje megtanultam tartani a piával a mértéket. Most egyedül határt átlépni macerás.
Meg a fene sem tudja, hogy meddig lesz még az…
