Amikor már erőnk fogytán van, akkor is sokat tudunk tenni másokért. A nagyszülők és idősek szerepe nélkülözhetetlen a jövő nemzedék életében. Nincs olyan életkor, amikor visszavonulhatnának a feladatuktól: őrizni a gyökereket, átadni a hitet a fiataloknak és gondoskodni a kicsinyekről. Ezt üzente Ferenc pápa a nagyszülők és idősek első világnapjára, melyet Jézus Krisztus anyai nagyszüleinek, Szent Joakim és Szent Anna liturgikus emléknapjához közeli, július negyedik vasárnapján ünnepelt az Egyház. Az Úr soha nem megy nyugdíjba, mindig velünk van. Jézus mondta, semmi sem lehetetlen, ha az ember megnyitja a szívét a Szentlélek működése előtt, aki azt teszi, amit akar. Ferenc pápa akkor kapott meghívást arra, hogy Róma püspöke legyen, amikor már nem gondolta, hogy sok újat tud tenni. Utalt elődje, XVI. Benedek példájára, aki azt vallja: „Az idősek imája megvédheti a világot, talán hatékonyabban segíti azt, mint sokak lázas tevékenysége.”
Szent Joakim és Anna ünnepe alkalmából sok helyütt Isten áldását kapták hivatásukra az idősek és nagyszülők. Mivel nekik és valamennyiünknek – ahogy egy alkalommal Varga Enikő szabadkai hitoktató fogalmazott – a hatalmas Isten előtt fontos a küldetésünk, ott kell virágoznunk, ahová Isten ültetett.
