Renée Zellweger kifeszített ponyvapofa, és nincs integetőizma, Nicol Kidmane lárvaarcú és szálfakarcsú, Halle Berry pedig pont úgy néz ki, mint a 2002-es Bond-filmben, és ötven fölött sem fittyed lefelé a szája szeglete. Pontosan tudom, hogy csak a fotókon nincs narancsbőrük és szarkalábuk, ezért nem okoznak önértékelési problémát a manipulált felvételek, de egy kicsit azért vacakul érzem magam, ha őket látom az újságokban vagy az interneten. Mert hiába tudom, hogy átverés az egész, az agyam akkor is a képekre reagál.
Szerencsére ma már egyre több platformon látni példákat a női sokféleség hirdetésére, Ariella Nyassa ausztrál influencer például filtermentes képein büszkén mutatja meg dús kebleit, narancsbőrét és a striáit is – egy átlagosan nő teste pont olyan, mint az övé. De Ariella Nyassa vagy egy-egy Szeresd a tested! kampány sem éri el a célját, ha az újságok következő oldalán már ismét piszkafa modellek, hatalmas (mű)hajzuhatagok, sepregető szempillák és tökéletes kamuflázssminkek fedik el a szépség valódi arcát.
A norvég parlament nemrégiben elfogadott egy olyan törvényjavaslatot, amely szerint retusált, szerkesztett, pfotoshopolt fényképeket csak úgy lehet posztolni, ha a készítője jelzi, hogy a fotón utómunkálatok történtek – a norvég Gyermek- és Családügyi Minisztérium így kívánja megfékezni a hamis szépségideálok terjedését. A szabályozás értelmében, aki retusált fotót posztol figyelmeztetés nélkül, komoly pénzbüntetésre, sőt akár börtönbüntetésre is számíthat.
Borzasztóan sajnálom, hogy Paris Hilton, de a szerb és magyar celebgörlök sem esnek ennek a törvénynek a hatálya alá!
