Nem igazán szeretek vásárolni. Ha csak tehetem, a családtagjaimat kérem meg a beszerzésre, és sosem zavartatom magam, ha nem pont olyan a tölteni való paprika, ami szerintem megfelelő lenne. Ám többgyerekes anyaként nem húzhatom ki magam teljesen ebből a programból, így mégis kénytelen vagyok betérni egy-egy boltba. Ilyenkor arra törekszem, hogy gyorsan túl legyek a feladaton. Igyekezetemben leginkább a ráérős vásárlók akadályoznak, akik, úgy tűnik, kifejezetten élvezik ezt az időtöltést. Cseverésznek az időjárásról a kasszáslánnyal, és mindig eszükbe jut valami, amit elfelejtettek levenni a polcról. Mégsem ez zavar leginkább, hanem a manapság gyakori szokás, hogy a boltok polcait időről időre teljesen átrendezik. Ahol tegnap a víz volt, ma pizsamát találok, ahol a fagyasztott zöldség, ott pedig hiába turkálok a jéghideg zacskók között, csak meggy bukkan elő a lassan kékre váló ujjaim közül.
Alig várom, hogy nálunk is könnyen elérhetővé váljon az élelmiszerek online megrendelése, mert Szerbiában egyelőre csak a nagyobb városokban élők élvezhetik ezt a szolgáltatást. Akkor pedig végre véget vetek a boltok polcain való keresgélésnek, és az íróasztalom mellől, néhány kattintással választom ki a nekem tetsző termékeket, majd kisétálok a papucsomban a kapuhoz, amikor meghozzák.
