Szombatonként a szüleimhez járunk ebédre, mindig kellemesen töltjük ezt a pár órát. Az utóbbi időben egyre ritkábban parkolhatok a megszokott helyen az épület udvarában, mert megszaporodtak az autók. Megkérdeztem apámat, mi történik, mondja, több nyugdíjas kollégája is autót vásárolt (ő is nemrég), habár nem nagyon hajtják őket. Elmagyarázta, nagy a többségük azzal szórakozik, hogy a teraszról, az ablakból figyelik a „helyzetet”, és amint valaki távozik a parkolóhelyről az épület előtt, kapják magukat, és gyorsan lesietnek, hogy beparkoljanak a megüresedett helyre. Aztán onnét nem is moccannak az autóval, de mindennap többször meglátogatják kedvencüket, törölgetik, glicerines krémmel kenegetik a gumis felületeteket stb. Úgyhogy az a helyzet, hogy az épület előtti parkoló tele van kiglancolt autókkal, az ablakokból pedig boldog nyugdíjasok pislognak, érezni lehet, hogy ez az ő területük.
