Megbüntették a közlekedési minisztert, mert nem kapcsolta be autója lámpáit. A hírt maga tette közzé valamelyik közösségi oldalon, hogy fölhívja a figyelmet a szabályok betartására. Valahogy mégis azt érzem, hogy egy kis önfényezés mellett a kormány korrupciómentes erkölcsi magatartását szándékozta inkább reklámozni.
Szegény rendőr legalább rövid ideig biztosan tanácstalan volt a három- vagy ötezer dinár miatt. Tudom, tudom, ha nem teszi meg, a kormánnyal nem szimpatizáló sajtó máris lecsap – nem rá, hanem a miniszterre. Tehát igazán a bírság volt az egyetlen megoldás.
Pedig jobb helyeken a rendőr csak rámutatott volna a fényszóróra, és a kocsi mehet tovább. Mert néha megfeledkezik az ember apróságokról, és ilyenkor nem a bírság neveli jóra a vezetőt. Bosszant, amikor a rendőrök az egyirányú utcán a szemben karikázó idős bicikliseket büntetik sorozatosan, pedig elég volna csak szólni: ez ötezer dinár lenne; nem vélem korrektnek, ha a sebességkorlátozást jelző táblánál mérik a sebességet, lehetne húsz méterrel távolabb; becsülöm viszont, ha a rendőr szól, hogy „cseréltesse ki az égőt”.
Nem nézném el viszont a be nem csatolt övet, a telefonálást, a gyorshajtást (nem az egy-két kilométeres túllépést), az agresszivitást, a részegséget… Sem minisztertől, sem közönséges halandótól. Ha fölkerül a netre, ha nem.
