Amennyire meghitt és varázslatos a télidő, annyira zord, szürke és letaglózó is lehet. Persze, azt is meg érthető, hogy miért szeretik oly sokan. Azokkal is egyetértek, akik már november elején március után áhítoznak.
Csak csendben jegyzem meg, hogy többé-kevésbé én is ebbe a táborba tartozom.
Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de úgy érzem, hogy a telet igazán csak a gyerekek képesek élvezni. A karácsonyi ünnepkör is csak egy hatalmas költekezési verseny, giccses online képekkel.
Tudom azt is, hogy nem az interneten kell a meghittséget keresni, viszont ahogy egymást próbálják túlszárnyalni az emberek, az valami elképesztő.
A karácsonyi „mánia” mellett ott vannak a rövid nappalok és a rossz idő is. A székvárosban már egy kiadósabb eső is forgalmi dugót okoz, a hóesés pedig egyenlő egy közlekedésügyi horrorral.
Még gyalog sem lehet A-pontból eljutni B-be, mert az aszfalton néha még augusztusban is művészet közlekedni, a rengeteg repedés, törés és foldozás miatt.
Mindezek ellenére, aláírom, hogy a telet lehet szeretni, de én jobban szeretek júliusban emlékezni rá.
