Unalmas már nézni-hallgatni a tévében a vakcinát fölvett emberek nyilatkozatait arról, hogy „semmit nem éreztek”, mert régen meggyőztek, hogy rövid távon (reméljük, hosszún se) nincsenek negatív következményei a védőoltásnak. (Az újraoltás némelyeket próbára tesz ugyan, de egy-két nap alatt kiheverik.) Mégis érdeklődéssel figyeltem a nyilatkozókat, mert az idősebbek sorban arról beszéltek, hogy az unokáikkal szeretnének találkozni, persze hozzátették, hogy még ők sem unták meg az életet. Nem könnyű lelkiekben egész évet átélni úgy, hogy a nagyszülő ne ölelje meg unokáját.
Eközben arról is szólnak a tudósítások, hogy megteltek a síparadicsomok, a legnagyobbakban ötvenezernyi turista töltötte az ünnepnek köszönhető hosszú hétvégét. Nehéz fontossági sorrendet fölállítani: hónapokig elzárt családtagok vagy néhány napos kikapcsolódás a hegyekben. (Az illegális bulikról szót sem ejtek.) Örülök, hogy az egészségügyi miniszter nem udvarolt a felelőtleneknek, hanem keményen megmondta: érthetetlen, hogy míg rengetegen az emberek életéért harcolnak, mások senkire sincsenek tekintettel. Tudhatjuk, hogy a múlt évi idényben több országban a síelők terjesztették a kórt.
Ha valaki tanulmányt írna a járvány kapcsán empátiáról, szolidaritásról, felelőtlenségről, önmegtartóztatásról és önzésről, nem biztos, hogy mindenki kitenné az ablakba.
