Kopaszon is szép az élet! Tizenéves korom óta rövidre nyírt frizurám van, amit én csak tengerészgyalogos fazonnak neveztem el. Emiatt rendszeresen eljártam borbélyhoz, hogy néhány milliméternél nehogy hosszabbra nőjön a hajam, és ezzel odalegyen a katonás fazon. A hajápolás pedig kimerült a rendszeres hajmosásban, amihez többnyire sampont használtam, illetve nagy ritkán még hajbalzsamot is. Az utóbbi években azonban erősen elkezdtem kopaszodni, és a homlokomtól felfutott a siska a fejem tetejére. Így még kevesebb gondom van a hajammal és a hajviseletemmel, jobban mondva annak maradékával. Manapság már szinte teljesen felesleges és szükségtelen tevékenységgé vált számomra a hajápolás és a hajszárítás, illetve fölöslegessé váltak a samponok és a balzsamok, de még a hajszárító is. A hajvágás is olyan rutinfeladattá vált, mint a fogmosás, ami nem tart öt percnél tovább. Bár ebben a feleségem segítségére szorulok, aki hajvágó géppel rövid idő alatt rendet vág a „hajkoronámban”. Bevallom, nem is hiányzik a frizurázó cirkusz. Kivéve egy dolgot, mégpedig a borbélyműhely hamisítatlan férfiklub hangulatát, ahol a borbélymester hangadásával kiváló hangulatú beszélgetések zajlanak, és az ismeretlenek rövid idő alatt ismerőssé lesznek, ha nem is tovább, de legalább a várakozás idejére.
