Józsi már megette a kenyere javát, arcára mély barázdákat vájt az idő, bár még igen mozgékony a hat évtized terhével a vállán. A kis bánáti falu magányos lakójára nemrég rámosolygott a „szerencse” egy nála fele annyi idős menyecske személyében. Egyik nap beállított hozzá a kreol bőrű, fekete hajú asszonyka 6-7 éves gyerekével meg egyik férfi rokonával, hogy meghányják-vessék a közös dolgaikat. Hozzá költözne az asszonyka gyerekestől. Bár nem dolgozik, de szociális segélyt és gyerekpótlékot kap, Józsi meg napszámba jár, meglesznek.
Józsi izgatottan várta a menyecske érkezését. Egyik este a tévét nézte, amikor nagy robajjal berúgták a szobaajtót, fel sem ocsúdott, már fején volt a pokróc. Kezét, lábát összekötötték, hasra fektették az ágyon, a televíziót felhangosították, és addig verték, míg bele nem fáradtak. Csak akkor hagyták abba az ütlegelést, amikor Józsi már nem mozdult, vége van. Még egy kancsó vizet is öntöttek a fejére, de semmi reakció.
Józsi pénztárcájában tartott kétezer euróját elvitték, meg a fiókból az aranypecsétgyűrűket, -fülbevalót. Nem mert megmozdulni, míg csönd nem lett, mesélte utólag. A hátra kötött kezéről a konyhakéssel nagy nehezen levágta a kötelet. A rendőrség a menyecskéről adott személyleírás alapján a bogarasi romák között fülön csípte a rablókat. Józsi három hónap után állt lábra, vért hányt, a veséjét majd’ leverték, de megmaradt, meg az a másik kétezer eurója is, amit a moped ülésében tartott. Az eset után Józsi már nem hisz a fiatal menyecskéknek.
