Szent György hava, tavaszhó, szelek hava. A szeszélyesnek és bolondnak tartott április megnevezése mindhárom előbbi. A megújhódás ideje. Nem fázik már sokáig a csalogány, kettészelheti a magasban a kék eget, és énekelheti búját, örömét, reményét a világnak. A szelek hava seprű nélkül takarítja a járdákat. Megérkeznek a vándormadarak, fecskék keresik helyüket az eresz alatt, gólyák ülnek a kéményre vagy a villanyoszlop tetejére. A megtisztulás, az újrakezdés, a reménnyel teli hit hónapja.
Kiszámíthatalan ez a hónap. Hét ágra süt a nap, aztán egyik pillanatról a másikra föltámad a szél, este meg ránk zúdul az ég. A napokban még hajnali fagyokra is ébredünk.
Régen sem volt ez másként, nem légbőlkapott a hónap elnevezése, évszázados tapasztalatokra épül, mint ahogy az időjárási megfigyelések is. „Április hónap, ha nedves, aratás lesz bő és kedves."
Magyar tájon az igazi tavasz kezdetét azonban a néphagyomány Szent György napjától számítja. Ekkor, április 24-én hajtották ki az állatokat a legelőre, mert akkor már visszafordíthatatlanul megérkezett a jókedvű tavaszi napsugár. Addig meg reméljünk kabátba bújva, és várjuk örömmel a kipattanó rügyeket, a daloló pacsirtát és a zsizsegő, nyüzsgő életet!
