A Gergely-naptárban az év hatodik hónapja Júnó római istennőről kapta a nevét. A népi kalendárium Szent Iván vagy nyárelő havának nevezi. Az ősi magyar neve pedig napisten hava. Ismert időjárásjósló hónap. Úgy tartják, hogyha június 8-án, Medárd napján esik az eső, akkor negyven napig meg sem áll, ha süt a nap, édes lesz a bor, ha esik, akkor savanyú, és van, ahol ez a szénakaszálás ideje.
Ebben a hónapban kezdődött az aratás, de a nyári napforduló ünnepe is ekkorra esik. A 21-ei Szent Iván a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A tűz gonoszűző erejébe vetett hit az alapja a Szent Iván-napi tűzugrásnak. Az ekkor gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a dögvész ellen. Szerelemvarázsló célzata is volt. A tűz átugrása közben párosító dalokat énekeltek, némelyek igen hosszúak voltak, innen ered a mondás, hogy hosszú, mint a szentiváni ének.
Péter-Pál napja (29-e) az aratás kezdete. A hiedelem szerint ezen a napon szakad meg a búza töve. Ezen a napon nem dolgoztak, ünnepeltek és fölkészültek a betakarítási munkára, ami nagy esemény volt egykoron. A mindennapi kenyér a régi parasztok szemében Isten ajándéka. Az aratást fohászkodással és kalapemeléssel kezdték, a föld szélén letérdeltek és keresztet vetettek.
