Tombol a nyár, kegyetlen a meleg, kánikulában bizony sok ember nem érzi túl jól magát… Nem friss és üde, nem energikus, és szinte úgy érzi, nem alkalmas semmire. Az elmúlt héten így valahogy éreztem magam én is… Az évi szabadság napjait augusztus végére időzítettem, s most, a június eleji hőségben a nyári pihenő és gondtalanság még nagyon távolinak tűnik. Addig csak a kora reggeli vagy esti séták, hétvégén a falusi kert, udvar, sütögetés, egy két szabadtéri koncert nyújt majd kikapcsolódást. Mert, hát a nyár, akármilyen forró, ugyanúgy munkanapok sorozata, mint a többi évszak, és valódi megterhelés a szervezetnek... A nyár – forró aszfalt, izzadtság, nyűgösség, kialvatlanság, sok családban külön gond a gyerekek elhelyezése...
De hétvégén a lazulásra összpontosítok, nem is annyira strandra vágyom, mint inkább árnyékban olvasgatni, lustálkodni… S remélem, hogy a korai hőséghullám után egy kis enyhet adó felfrissülés is megérkezik, és hétfőn reggel nagyobb kedvvel fogok majd a következő hét feladataihoz. Még az is lehet, hogy békejobbot nyújtok a forrósággal közelítő nyárnak.
