Ha Noé szúnyogot vitt volna a bárkájára, egy kellően át nem gondolt pillanatban biztosan agyoncsapja. Ám nem kellett mentenie ezeket az emberek bosszantására létrejött rovarokat (nem mind csíp a nőstények közül sem!), hiszen éppen jó idő járt a szúnyogokra, hasonló (kicsit nagyobb méretben), mint néhány héttel ezelőtt vidékünkön. Van is most belőle nemulass! Oly vehemensen csapkodják az emberek a bokájukat, lábszárukat, mintha néptáncot járnának. Bár állítólag a bőrre dörzsölt citromfű, levendula, bazsalikom és miegymás elűzi a vérre vágyó nőstényeket. Az önkormányzatok gyérítgetik a kiadós szúnyogállományt, de a költségvetés véges, meg a környezet sem lenne hálás a két-háromnaponkénti permetezésért. Vígan élhetnénk szúnyogmentes nyárban, ha a betegségeket is terjesztő és milliós emberhalált okozó rovarokat végképp eltörölnénk a föld színéről. Bizonyítottuk azonban már mi, emberek, hogy a természetbe történő durva beavatkozásunkkal a szúnyograjoknál is több bajt tudunk magunkra zúdítani. Szúnyog nélkül gyíkok, békák, halak, madarak és más állatok vesztenék el táplálékuk egy részét; növények megporzása maradna el; s mert a rénszarvasok nem kerülgetnék hosszú kitérővel a szúnyograjokat a tundrán, a vidék ökoszisztémája is megváltozna.
Önmagunk pofozása és a szúnyogok szidalmazása mégiscsak kisebb kárral jár.
