Van, ami ránk tartozik, és van, ami nem. Mi tartozik ránk? Az, amire befolyással lehetünk. Leginkább a saját életünk mondható ilyennek, de azt sem kizárólagosan, hiszen neveltetésünk előre kiszabott útirányai és ösztöntermészetünk bennünket uraló kényszerítő ereje óriási beleszólással bírnak cselekedeteinkre, döntéseinkre. Ugyanígy a külső, tőlünk független hatások is.
Még a belső életünk sem teljességgel ránk tartozik. Csak egy a meditáció során érzékszerveit tudatába visszavonó, a szamádhi állapotába eljutott jógi zárhatja ki maradéktalanul a külső hatásokat, az ösztönök késztetését és a neveltetés parancsoló hangját, de ő is csak addig a röpke ideig, amíg a révületben tartózkodik.
Mi nem tartozik ránk? Az, amire semmilyen befolyásunk sincs. Például, hogy ma 10 órakor esik-e az eső, nem rajtunk múlik, hacsak nem esővarázsló a foglalkozásunk.
A legtöbb dolog ránk is tartozik és nemcsak ránk, mert nemcsak rajtunk múlik, hanem másokon és máson is. Minden, amit közösségben cselekszünk, ebbe az osztályba sorolható.
Egyetlen dolog van, ami egyedül csak ránk tartozik: az erkölcsi döntés. Mi választjuk ki őt (a döntésünkkel) és ő választ ki minket (a megmérettetésünkkel). Ebből az is egyenesen következik, hogy valódi erkölcsi súllyal egyedül és kizárólag az egyéni és szabad döntés bírhat.
