A „Nagytalpú” határtalan találékonysággal áldotta meg az emberi fajt. Csak az a baj, hogy ezt nagyon gyakran olyan dolgokra használja az ember, amivel másoknak kárt okoz. Furfangos, csavaros eszű dolgozója volt a régen csődbe ment csókai húsgyárnak az Anti. A fantáziadús mesterember, ami mozdítható volt, azt ő észrevétlenül kivitte a gyárból. Még a disznózsírt is úgy ki tudta vinni a portás orra előtt, hogy az sokáig nem jött rá, hogyan csinálja, hiszen semmilyen edény vagy táska nem volt nála. Na, de addig jár a korsó a kútra...
A gyárkapuban szolgálatot teljesítő egyik portás megneszelte, vagy valaki súgott neki, hogy Anti a feje tetején, a kalapjában viszi ki a zsíros kenyérre valót. A munkaidő végén, amikor a többi munkással együtt igyekezett volna kifelé a gyárból, a portás valamilyen ürüggyel beinvitálta a jól fűtött portásfülkébe. Hellyel és kávéval kínálta a kályha mellett, és beszélgetésbe elegyedett vele, de Anti nem kért semmit, egyre feszelgett, fészkelődött, mehetnékje volt már nagyon, mert a kalap alatt a melegben elkezdett olvadni a zsírpapírba csomagolt kilónyi disznózsír. Az olvadó zsír a kalap pereme alól, elől és hátul, a homlokán meg a halántékán vékony fényes csíkban kezdett csordogálni. A portás csak akkor engedte ki a gyár területéről Antit, amikor bevallotta, hogy a kalapja alatt próbált zsírt kivinni a gyárból.
