Új környezet, új kihívások

Albek Anna Adán nevelkedett, itt ismerkedett meg a kézilabda alapjaival, majd 12 és fél évesen a Nemzeti Kézilabda Akadémiára került. A szülei Ausztriában vállaltak munkát, így miután elvégezte az általános iskolát, az akkor 15 éves tehetség is csatlakozott hozzájuk, és Grazban folytatta pályafutását. Innen került be a Golovin Vlagyimir által irányított magyar női juniorválogatottba, amely a hazai rendezésű, 2019-es Európa-bajnokságot megnyerte. 2020-ban több magyar és francia élvonalbeli csapat is megkereste, végül a nemzetközi kupában induló német Metzingen játékosa lett. Két év légióskodás után a Mosonmagyaróvárhoz igazolt. Eközben a nemzeti válogatottal szerepelt a 2021-es spanyolországi világbajnokságon, és tagja volt a 2024-es párizsi olimpiai csapatnak is. A kézilabda szerelmeseinek nem kell bemutatni őt, a közelmúltban azonban nagy szenzációt keltett, amikor a nagy múltú, sokszoros francia bajnok Metz csapata szerződtette. Többek között erről és az elmúlt évről kérdeztük őt.

Milyen élményekkel tértél haza a párizsi olimpiáról?
– A márciusi orrcsonttörésem miatt sajnos nem lehettem jelen az áprilisi kéthetes válogatott-összetartás első hetén, amelyen edzőmeccseket játszott a csapat, viszont a második héten már csatlakoztam hozzájuk az olimpiai selejtezőre. A kvalifikáció alkalmával Japánnal, Svédországgal és Angliával játszottunk, és mivel mindhárom mérkőzést megnyertük, így kijutottunk a párizsi nyári olimpiára. Mondanom sem kell, ezzel egy gyerekkori álmom vált valóra! Június közepétől az otthon töltött pihenőidő alatt már el kellett kezdenünk az egyéni edzésprogramunkat, amely az olimpiai felkészülés előalapozását képezte. Ezt követően júliusban együtt folytattuk a négyhetes felkészülést, amelyen edzőmérkőzéseket játszottunk főként Magyarországon, ugyanolyan kemény alapozással, mint amilyet a szezon előtt végeztünk. Az utolsó edzőtábor után 17 csapattag utazott ki Párizsba, és 14 személy lehetett a keretben a mérkőzések alkalmával. Elmondhatatlanul jó érzés volt a kiutazók között lenni. Összességében még nem mondanám magamat alapembernek, viszont elértem, hogy stabil kerettag vagyok, és ez az olimpián sem volt másként. Minden mérkőzésünk alkalmával a szűk keretben voltam, de valamennyivel kevesebb játéklehetőséget kaptam, mint azt előzetesen reméltem volna. Ettől eltekintve őszintén mondhatom, hogy egy olimpián még a cserepadon ülve is tanul az ember, rengeteg impulzus éri őt a pályáról, a közönségtől, valamint a környezettől is. Előzetesen természetesen tisztában voltam vele, hogy az olimpián játszani más lesz, mint egy hétvégi bajnoki mérkőzés, erre az élményre azonban nem lehetett eléggé felkészülni. A kiutazást követően úgy éreztem, mintha egy játékszimulációba vagy legalábbis egy másik univerzumba léptem volna át, hatalmas létesítmények és edzőcsarnokok fogadtak bennünket. Hihetetlen érzés volt, hogy a világ legjobb sportolóival találkozhattunk, valamint hogy egy közös cél hajtott bennünket, mégpedig az olimpiai érem megszerzése. A szervezésről és az ottani emberek kézilabda iránti fanatikus elkötelezettségéről elmond mindent, hogy még egy kora reggeli mérkőzést is telt házas csarnokban játszottunk le. Ilyet nagyon ritkán, vagy máshol nem is tapasztalhat meg egy játékos. A negyeddöntőben Svédország ellen hosszabbításban estünk ki, amit csalódással éltünk meg, viszont összességében a 6. helyen végeztünk, szóval sikerült tisztes eredményt elérni. Természetesen az a célunk, hogy a következő olimpián már minél fényesebben csillogó éremmel térjünk haza. Távoli élménynek tűnik a játékok ideje, még ha csak fél éve is volt, az ott eltöltött idő pedig úgy tűnt, mintha villámgyorsan telne, de nem cserélném el semmiért sem ezt az élményt. Ez volt az első olimpiám, de nagyon bízom benne, hogy nem az utolsó, és lesz még alkalmam átérezni ezt a különleges hangulatot.

Egy sajnálatos sérülés miatt lemaradtál a tavalyi Európa-bajnokságról. Hogyan élted meg a hiányzást?
– Az Eb-t megelőző utolsó bajnoki mérkőzésen megsérült a térdem, emiatt nem kezdhettem el a felkészülést a lányokkal, dacára annak, hogy ismét kerettag voltam, és már a táskámba is bepakoltam. Orvosi vizsgálatokra kellett járnom, kiderült, hogy porcsérülést szenvedtem, és egy kisebb műtét vár rám. A beavatkozás sikeres volt, viszont hathetes felépülési időszak követte, ami egyúttal azt is jelentette, hogy ki kellett hagynom a kontinenstornát. Az olimpiát megelőzően sürgős volt a teljes felépülésem, ebben az esetben viszont lassabb tempóban, lépésről lépésre haladhattam, a gyógytorna és a rehabilitáció segített gyógyulni és felerősödni. Természetesen szomorúan éltem meg, hogy nem lehettem ott a csapattal, és nem segíthettem őket, viszont teljes beleéléssel szurkoltam otthon, és nagyon örültem, hogy ilyen jó eredményt sikerült elérniük. A magyar csapat csak két vereséget szenvedett, egyet Franciaországtól, egyet pedig a későbbi győztes Norvégiától, szóval nem lehetünk elégedetlenek. Úgy gondolom, hogy ha tovább fejlődünk, semmi sem elérhetetlen.

Hogy érzed magadat, sikerült-e teljesen felépülni?
– Szerencsére most már elmondhatom, hogy minden rendben van, sikeresen visszatértem, és már játszottam is. A tavalyi évem valóban szerencsétlen volt a sérülések tekintetében, de nem rettentettek el a későbbi céljaimtól, és keményen edzek tovább.

Karrieredet a Metz csapatában fogod folytatni. Miért pont mellettük döntöttél, miközben több csapat is érdeklődött irántad? Először szerepelsz majd a Bajnokok Ligájában is. Milyen érzésekkel várod ezt az új időszakot?
– A Metz edzője, Emmanuel Mayonnade és stábja már korábban is megkerestek, de akkor még az aktuális szerződésem meghosszabbítása mellett döntöttem, mivel úgy éreztem, nem állok még készen egy ilyen nagy volumenű lépés megtételére. Az járt a fejemben, hogy egy klubváltás előtt még kellő stabilitást kell szereznem, amire lehetőségem volt a Mosonmagyaróvárral az Európa-ligában, ám a bekövetkezett sérülések miatt ez végül nem ment teljesen zökkenőmentesen. Ettől eltekintve nagyon sok olyan dolgon estem át, amelyekből tanultam, és igyekszem majd ezt kamatoztatni az új egyesületemnél. Mindenképp a Metz mellett szólt a döntésem meghozatalakor az a tény is, hogy a klub edzője már az első találkozásunk alkalmával éreztette, hogy szeretne velem dolgozni, mivel komoly potenciált lát bennem. Ez kifejezetten pozitív érzés volt számomra. A tárgyalásokat úgy zártuk le akkor, hogy tiszteletben tartották a döntésemet, de jelezték, hogy újra fel fognak keresni. Ez szerencsére így is történt, aláírtam egy két évre szóló szerződést, és sikeresen megegyeztünk arról, hogy átteszem a székhelyemet Franciaországba. Nem titkolt célom volt az is, hogy kimozduljak a komfortzónámból, ezért szerettem volna egy másik országba költözni, másik csapatban játszani, és fejlődni a játék minden elemében. Nincs kétségem afelől, hogy az új országban, új környezetben nem lesz pofonegyszerű a beilleszkedés, gondolok itt egyebek között a nyelvi nehézségekre, de bátran nézek a kihívások elé. Örömömre a Metzben játszik két másik magyar játékos is, Szemerey Zsófi, akivel korábban csapattársak voltunk, de ő visszatér Magyarországra a következő idénytől, valamint Vámos Petra, akivel már gyermekkorunk óta ismerjük egymást, és a válogatottban is szobatársak vagyunk. Ő ott lesz nekem támasznak, és bármiben tud majd segíteni nekem, megkönnyítheti a beilleszkedést. Nagyon bizakodva várom ezt az új időszakot, nem mellesleg egy másik gyerekkori vágyam teljesül azáltal, hogy a legrangosabb női kupasorozatban, a Bajnokok Ligájában szerepelhetek. Ennél nem kell nagyobb motiváció egy játékos számára!

Miként gondolsz vissza a Mosonmagyaróvárnál eltöltött időszakra?
– Nagyon hálás vagyok mindazon dolgokért, amelyeket itt a Mosonmagyaróvár csapatánál tanultam a kézilabdáról. Bevallom, komoly személyiségfejlődésen mentem át az utóbbi három évben, ami az egyik legfontosabb időszak egy személy felnőtté válása szempontjából. Már korábban, németországi kinntartózkodásom alatt is magamra voltam utalva, de úgy érzem, a Mosonmagyaróvár csapatánál az elmúlt időszakban sikerült sokat fejlődnöm technikai és fizikai szempontból is. Nagyon jó szakmai munka folyt a csapatnál, és hálával fogok visszaemlékezni erre az időszakra. Nagyon sok barátot szereztem, és új kapcsolatok alakultak ki, mindig szívesen mentem edzésre, a szurkolók és a város hangulata pedig örökre helyet foglal a szívemben.