A zentai T. Robika ma már meglett felnőtt ember, de ő is volt kisgyerek. Robika édesanyja igyekezett csiszolgatni a fia beszédét, nyesegette a vadhajtásokat, és megpróbálta a helyes irányba terelni a gyereket, ami nem mindig sikerült.
Még csak ötévesforma gyerkőc volt, amikor egyik alkalommal ellátogattak a szüleivel a keresztapjához. A keresztapa megkérdezte a fiútól, hogy:
– No, gyüttetek, Robikám?
Robika így válaszolt:
– Hát, mi gyüttünk, de anyu az jött!
Robika még nem volt ötéves, de már elmúlt négy. Hol azt mondták rá a szülei, hogy négyéves, máskor meg azt, hogy öt. Végül már a gyerek zavarban volt, ha életkorát firtatták. Egy alkalommal, amikor autóval utaztak, az anyja hátraszólt a gyereknek:
– Hányingered van, kisfiam?
– Hát, négy vagy öt – válaszolt a gyerek kapásból.
