Korábbi felvétel (Fotó: Tóth Péter)
A szerb sajtó a közelmúltban felfedezte, hogy Topolya és Szenttamás között van Szerbia legöregebb, felújítatlan útja, ami immár 90 éves. Ezt a hihetetlen felfedezést megtehették volna akkor is, amikor az út 80, 75, 70 vagy akár 60 éves volt. Már akkor is a legöregebb út volt az országban, és az állapota sem sokat változott. Az igaz, hogy kicsit több lett a kátyú, de az új utak amortizációját figyelembe véve nyugodtan mondhatjuk, hogy nem változott. Biztos vagyok benne, hogy ma is kifogástalan lenne az állapota, ha a 80-as évek végén nem felejtik el, hogy évente kell szurkozni. Ez magyarán annyit jelent, hogy a betonlapok összeillesztésénél szurokkal töltötték fel. Az összeillesztések közti résre a dilatáció miatt volt szükség, a szurok pedig ezt lezárta a víz elől. Miután a szurkozás elmaradt, a víz utat talált és kátyúk keletkeztek. Arról nem beszélve, hogy 90 évvel ezelőtt nem a mai terhelésre tervezték. Valamikor az elmúlt évtizedben Szabadka és Topolya között új aszfaltréteg került a régi útra, de a felújítás csak Topolya széléig jutott. Ígéret volt, hogy a következő évben eljut Kishegyesig, majd két év múlva Szenttamásig is, de ez megmaradt ígéretnek. Azóta az út olyan amilyen, s most felfedezte a sajtó és az illetékesek is. Az utóbbiak rögtön megoldást is találtak a problémára: Topolya és Kishegyes között 60 km/h-ban maximalizálták a haladási sebességet. Igazi szerbiai megoldás, ami rögtön közfelháborodást keltett. Ennek hatására a kötelező haladási sebességtáblát, ajánlott haladási sebességtáblára cserélték. Hát, nem semmi. Sőt újabb ígéreteket kaptunk, hogy jövőre rekonstruálják az utat. Ez szuper, de jó lenne, ha most már azt is megmondanák, hogy melyik jövőre?
