Őszinte leszek, az utóbbi időben szinte egyáltalán nem olvastam. Persze az internetes hírportálokat és napi sajtót nem számítva, mert úgy érzem, hogy ezeket szakmai kötelesség követni. De könyvet vagy akár egy kis novellát nem vettem a kezembe. Megszaporodott a tennivaló, mert a növekvő árak mellett egyre több mindennel kell foglalkozni, hogy az életszínvonalunk ne essen a béka segge alá. Így kevesebb idő jut szabadidős tevékenységekre, mint az olvasás. De őszintén szólva ez sem elég indok arra, hogy miért nem olvastam. Esténként azért mindig jutott idő megnézni egy filmet vagy sorozatot. Egy fárasztó nap után valami, ami kicsit megpihenteti az agyat, gondolhatnánk. De a kényelem szokássá válik, és akkor is ragaszkodunk hozzá, ha másra is lenne idő. Hát, én is ebbe a csapdába estem. Esténként a monitort bámultam, és már a múlté volt a fiatal énem, aki rendszeresen olvasott.
Aztán történt valami, ami kicsit felkavarta az állóvizet. Józsi barátom nekem ajándékozott egy Galaktika magazint. Középiskolásként faltam ezeket, és elolvastam a könyvtárban fellelhető összeset. A tudományos-fantasztikus irodalom igazi gyöngyszemeire lehet rábukkanni ebben folyóiratban, ami a maga korában valóban színvonalasnak számított. Az ajándék példányt nem a régi tempómmal, de azért relatíve gyorsan elolvastam, és úgy döntöttem, hogy visszaadom Józsinak, s cserébe kérek egy másikat. Neki tekintélyes gyűjteménye van, így rögtön két újabbat adott. Hálás vagyok neki, mert felidézte fiatalkorom kedvenc olvasmányélményeit, de ami még fontosabb, elrángatott a monitor elől.
Olvasni jó, és még jobb ezt újra felfedezni.
