Orléans ostromán már túl vagyunk, november 4-én Jeanne d’Arc, avagy az „orléans-i szűz” bevette Saint-Pierre-le-Moûtiert is, ami után nemesi címmel tüntették ki. A franciáknak ugyan nem sikerült közvetlenül kiaknázniuk e sikereket, ám ez a százéves háború lezárásának első mérföldköve volt.
A szabad szemmel ködfoltnak látszó Rák csillagképben található Messier 44 (M44, vagy NGC 2632) nyílthalmaz (latin nevén Praesepe) 590 fényévnyire van Földünktől. Galilei kezdetleges távcsövével ezt a „ködöt” vette először szemügyre, és benne több mint negyven csillagot számolt össze. Nagyobb felbontású műszerrel amatőr csillagászok 300-nál is több, és fényesebb csillagot azonosíthatnak a „kasban” (Praesepe = méhkas), amely több, mint 1000 csillagot számlál.
Hogy a francia nemzeti hősnek mi köze a csillaghalmazhoz?
Alapjában véve semmi. De ha itt és most bárki a Praesepe felé tekint, annak 590 évvel ezelőtt „útnak indult” fényét látja, azaz földi léptekkel mérve az 1429-es esztendőbe tekint vissza, amikor ezen a sárgolyón még az angol és a francia királyi seregek gyilkolászták egymást, azaz a százéves háborúnak nevezett – valójában 116 évig tartó – konfliktussorozat döntő ütközetei zajlottak.
Érdekes és érdemes belegondolni, hogy valahányszor az ég felé emeljük tekintetünket, a múltat látjuk. Még a „mindössze” 149,6 millió kilométerre levő Nap fénye is 8,19 percet utazik felénk. Az a fény tehát, amelyet ebben a pillanatban látunk, állandóan 8 percet és 19 másodpercet „késik”.
Ennyi idő alatt meg lehet inni a reggeli feketét. Ám, aki teheti, ne siesse el! Inkább gondolkodjon ezeken.
