Megannyi jó tanács áraszt el bennünket nap mint nap a különféle internetes portálokon arra vonatkozóan, miként tudjuk megóvni az egészségünket, amivel persze nincs is semmi baj, mert bár elméletben valamennyien tisztában vagyunk azzal, mit és hogyan kellene tennünk, az a fránya gyakorlat sajnos nem mindig követi az elméletet. Legalábbis addig, amíg még nincs komoly bajunk. Aztán meg már nem, tehetnénk hozzá némi öniróniával.
Valahogy így van a hosszú élet mibenlétére vonatkozó receptekkel is, hiszen napjainkban számos idős embert hallhatunk arról megnyilatkozni, szerintük mi a hosszú élet titka. A minap például egy százkét éves orvosnő osztotta meg ezzel kapcsolatos gondolatait a nyilvánossággal, kiemelve, szerinte a legjobb, amit ennek érdekében tehetünk, az az, hogy megtaláljuk az életcélunkat, ami egészen észszerűen hangzik, ám ha a realitások talaján maradunk, akkor azt láthatjuk, hogy ez sokak számára igen nagy nehézségeket okoz napjainkban, ráadásul nemcsak a felnövekvő generáció tagjainak, akikre az élet szinte minden területén a keresés a jellemző, hanem akár a harmincasoknak, negyveneseknek, ötveneseknek is, akik között elképesztően sokan vannak azok, akik céltalanul, a körülmények fogságában, vagy éppen a mindennapok sodrásában élik a mindennapjaikat.
Az idős orvosnő javaslatai között az is szerepelt, hogy szabaduljunk meg a felesleges stressztől, amihez tanácsot is adott, mondván, engedjük el azokat a dolgokat és tapasztalatokat, amelyek nem a javunkat szolgálják, ami korántsem egyszerű feladat, mégsem ártana megpróbálni megbirkózni vele, hiszen tisztában kell lennünk azzal, hogy ha mi nem tesszük meg az első lépéseket önmagunkért és a saját jövőnkért, akkor mások aligha fogják.
