Hosszú, kígyózó sorok a bankok és a posta tolóablakai előtt – nem számít ritka látványnak. Leggyakrabban 20-a körül találkozhatunk ezzel a jelenséggel, amikor az emberek a számláikat igyekeznek befizetni, valamint nyugdíjfolyósításkor.
A nyugdíjasoknak mit sem számít, hogy manapság minden bank kínálja az elektronikus számlakezelés lehetőségét a legkülönfélébb szolgáltatásokkal ötvözve, melyek segítségével otthonról, néhány egyszerű kattintással – a számlacsomagtól függően akár díjmentesen is – elintézhetők a különféle átutalások. Ugyanígy arra sincs semmi szükség, hogy az ügyfél a bank előtt tolakodjon „nyugdíjosztáskor”, a szocializmusból megmaradt szokással azonban sehogyan sem akar a többség felhagyni, pedig egyrészt a pénzt fel sem kell venni ahhoz, hogy el lehessen költeni, másrészt ha már valaki annyira ragaszkodik a készpénzhez már a nyugdíjfolyósítás napján, felveheti bankja legközelebbi automatájánál, megintcsak díjmentesen.
Egy átlagos nyugdíjas napja ma Szerbiában a leggyakrabban mégis úgy fest, hogy a korai ébredést követően, felvértezve türelemmel, sorbaáll a bankja tolóablakánál, órákat várakozva botránkozik azon, mikor hány perces szünetet tart az alkalmazott, mikor fagy le a rendszer, ki mikor szerezt magának jogtalan előnyt a sorban… Aztán, hozzájutva a készpénzhez, elmegy egy másik bankba vagy a postára, mert ott alacsonyabb illetéket számolnak fel, és kifizeti a számlákat, sorban áll még egy-két órát, hisz mindenki más is ezt csinálja, ennek következményeként vannak is jócskán előtte a legkülönfélébb módszerekkel elválasztott, megjelölt sorokban. Már dél is elmúlik, amikor kezdetét veheti a nagy és hosszadalmas bevásárlás…
Hogy miért van mindez így, arról sokat elárul egy nemrégiben közzétett adat. A Köztársasági Statisztikai Intézet felmérése szerint a szerbiai polgároknak több mint az egynegyede még sohasem használt számítógépet és internetet. A háztartások kétharmadában fordul elő számítógép, Belgrádban a legmagasabb az arány, 78 százalék közeli, Vajdaságban már sokkal alacsonyabb, 66 százalék, Dél-Szerbiában ennél is ritkább „jelenség” a technika ezen vívmánya, 65 százalék körüli az előfordulási arány. Nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy levonjuk a következtetést: éppen az idősebbek azok, akik a legkisebb mértékben sajátították el a számítógépes és mobiltelefonos szolgáltatások használatát, közöttük vannak a legtöbben olyanok, akik még a bankautomatától is idegenkednek, mert rémtörténetek terjednek köreikben arról, kinek az unokája járt pórul valamelyik automata használata közben, s milyen „megoldhatatlan” rébuszok keletkeznek, amikor valaki mégis e modern vívmány mellett dönt, de véletlenül csak egyetlen gombot mellényom annak alkalmazásakor. Sajnos, léteznek adatok, melyek szerint éppen ennek az idősebb korosztálynak a nyugdíja jelenti sok családban az egyedüli biztos bevételt.
Az új kormány legfőbb céljául tűzte ki a digitalizálást az adminisztráció minden szintjén. Bejelentették: tudatában vannak, hogy az ország nem fejlődhet, a beruházások nem szaporodhatnak mindaddig, amíg mindenhez papír, pecsét, aláírás kell. Az e-uprava internetes platform egy ideje már próbálkozik teret hódítani, ez azonban nem lehet teljes, amíg minden önkormányzat fel nem kínálja a szolgáltatásait elektronikus úton. Egyesek távolabbra, mások szinte sehova sem jutottak még el ezen az úton. Számos elektronikus ügyintézés akad el abban a pillanatban, amikor az ügyféltől személyiigazolvány-leolvasót követelnek a szervek. Ha Szerbiában ma rendesen működne ez a rendszer, akkor egyik újságíró kollégánknak nem kellene az alábbi lépéseket megtennie most, amikor munkaviszonyba lépett, a munkaközvetítőn töltött rövid idő után:
– Megkaptam Újvidéken a szerződésemet. El kell vinnem Topolyára a munkaközvetítőbe, hogy onnan kijelentsenek, az ott kapott dokumentummal vissza kell mennem Újvidékre a vállalat káderosztályára, hogy kézhez kapjak egy igazolást arról, hogy bejelentették az egészségbiztosításomat, majd ismét vissza Topolyára a betegsegélyzőbe, hogy a bejelentésemről szóló bizonylattal érvényesítsem az egészségbiztosításomat. Ha minden jól megy, lassan dolgozni is engednek majd…
