Vasárnap a kaponyai csatának emléket állító obeliszknél koszorúzással emlékeztek meg a 174 évvel ezelőtt lezajlott ütközetről, amely ugyan nem sorolható az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc legnagyobb diadalainak sorába, de rendkívül nagy jelentőséggel bírt, ugyanis ezzel sikerült megállítani az előretörő szerb csapatokat, és így Szabadka és Szeged is megmenekült. A bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Egyesület, valamint a Hagyományápoló és Kegyeleti Bizottság szervezésében megvalósuló megemlékezés a Himnusszal kezdődött, majd dr. Pásztor Bálint, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke mondott ünnepi beszédet.
– A túlerővel szemben aratott győzelmet ünnepeljük. Azokat a hősöket, akik kitartottak azon értékek mellett, amelyekben hittek akkor is, ha az életüket kellett adniuk értük és a hazáért. Összefogtak és az ősi magyar hadászati taktikát alkalmazva megfutamodást színleltek, mire az ellenség megbontva a csapategységét üldözőbe vette őket, majd visszafordultak és győzelmet arattak. Azért sikerülhetett ez, mert a szív hajtotta őket, hittek abban, amiért harcoltak, és összefogtak. Ez az összefogás az, amelyből mindannyiunknak tanulnunk kell, amire büszkéknek kell lennünk, és amelynek jellemeznie kell a mai cselekvésünket is. Ez az, ami az elmúlt években a bajmoki közösséget is sokkal nagyobb mértékben jellemzi, mint az azt megelőző időszakban. Elsőre ugyan úgy tűnhet, hogy a szabadságharc elbukott, de a hősök példamutatása olyan tiszteletet ébresztett a velünk együtt élőkkel, hogy kevesebb mint két évtizeddel később megszületett a kiegyezés, ami a környék felvirágzását is magával hozta, és ez a felvirágzás az első világháború kitöréséig tartott Bajmokon és Szabadkán is. Ha nem lett volna a szabadságharc, ez sem következhetett volna be, vagyis az áldozat nem volt hiábavaló – fogalmazott Pásztor Bálint.
A beszédet követően Petőfi Sándor két versét is meghallgathatták a résztvevők Bálint Lukács Mónika és Pénzes Anna előadásában. A program a Szózattal zárult, majd a résztvevők megkoszorúzták az emlékművet. Az emlékezés virágait többek között Magyarország szabadkai főkonzulátusa, Szabadka Város és a Magyar Nemzeti Tanácsképviselői helyezték el.
A kaponyai csata helyszínén szervezett megemlékezés előtt a bajmoki paprenyacsai temetőben emlékeztek meg Töröky Pál kántortanítóról, aki maga is részt vett a szabadságharcban, azt követően pedig Bajmokon telepedett le. A kántor sírját Erhard Róbert plébános szentelte meg.
– Töröky Pál kántortanító életében és munkásságában ezt a közösséget, ezt a népet szolgálta énekkel, zenével, az Úr dicsőítésével, ugyanakkor tanította a nemzetet nemcsak ékes anyanyelvünkre, hanem a gerinces kiállásra, a becsületes munkás életre, az egyenesszívűségre – fogalmazott a plébános.
A megemlékezésekben közreműködött a Dózsa György Magyar Művelődési Egyesület Búzavirág vegyes kara.
Nyitókép: A kaponyai csata emlékműjénél dr. Pásztor Bálint mondott beszédet (Benedek Miklós felvétele)
