Szombaton reggel érkezett meg Šidre egy szerelvény, miután pénteken egyáltalán nem jött horvát vonat a szerb oldalra az utasokért. Reggel nyolctól délig tartott a migránsok ellenőrzése és felszállítása a vonatra. Azok, akiknek a horvát rendőrök török pecsétet láttak az útlevelében nem utazhattak tovább. Ma délelőtt 60 embert szűrtek ki Európa keleti kapujánál a hatóságok. A migránsok arra panaszkodtak, hogy senki sem mondja meg, miért nem engedik őket tovább, amikor van érvényes új regisztrációs papírjuk, igaz ugyan, mondják, hogy van az útlevelükben török pecsét, de Törökországon át kellett jönni ahhoz, hogy ide jussanak a szerb–horvát határra.
Nem hivatalosan az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának képviselője azt mondta, hogy mivel Törökország biztonságos országnak számít így azokat, akik több hónapig ebben az országban tartózkodtak, nem engedik tovább. A migránsok viszont azt mondják, azok sem mehettek el a horvát vonattal, akiknek tranzitpecsét van az útlevelében, és olyanokról is tudnak, akik két évet tartózkodtak Törökországban mielőtt ide értek volna, mégis tovább engedték őket.
Nem csak az útleveleket vizsgálják meg a horvát rendőrök, hanem továbbra is a helyszínen van egy tolmács és a beszélt nyelv alapján ellenőrzi, hogy valóban a háborús övezetből származik-e az, aki a dokumentumai szerint szíriai vagy iraki. Már csak ennek a két országnak a polgárait engedik be.
Őket sem korlátlanul. Mivel Szlovénia közölte, hogy napi 580 főnél többet nem tud fogadni, erről értesítette Horvátországot és Szerbiát is, ez a két ország is tartja magát ehhez. Aleksandar Vulin szociális védelmi miniszter kijelentette, hogy Szerbia nem fogja megengedni, hogy területén torlódjanak fel azok, akik nem tudnak tovább utazni, ezért betartja azokat a szabályokat, amelyeket a környező országok is.
Így ma délben a hozzávetőlegesen 1 300–1 500 migránsból csupán 500-at vittek el a horvát vonattal Slavonski Brodba. A beléptetés is lelassult, mivel a macedón határ tegnap óta zárva van.
Gond van viszont azokkal, akik nem utazhatnak tovább. Három lehetőségük van ezeknek az embereknek, az egyik, hogy menedékjogot kérnek Szerbiában, de a politikai elemzők szerint ezt csak azért teszik, hogy időt nyerjenek, ténylegesen nem akar itt maradni senki. A másik lehetőség, hogy visszamennek a macedón–görög határra, újra regisztrálnak és megint megpróbálnak bejutni a EU területére, a harmadik pedig, hogy visszamennek származási országukba.
A šidi táborból senkit sem fognak kitenni, pedig vannak olyanok, akik már több mint két hete itt tanyáznak, arra várva, hátha változik a helyzet és mégiscsak beengedik őket. A legtöbbjének ugyanis nincs pénze a visszaútra. Volt olyan is, aki azt mondta, ha Szerbia visszaviszi őket, akkor visszamennek Macedóniába, egyébként nem. Találkoztunk olyan iráni családdal is, akik a vasútállomással szembeni motelben laknak már két hete. A férfi azt mondta, nincs pénzük visszautazni, és nem engedik őket továbbutazni, ezért az ICOM segélyszervezettől kért segítséget, meg a belgrádi iráni nagykövetségtől, hogy fizessék ki, szervezzék meg az útjukat, haza akarnak menni. A repülőjegy ára személyenként 400 euró.
Egyébként ma nyugalom van Šiden, de bármelyik pillanatban kitörhet a lázadás, ugyanis az itt maradottak csapdában érzik magukat. Ami biztos, hogy ma már nem fog vonat érkezni, tehát akinek sikerült elmenni, azok boldogok, akik meg maradtak, kilátástalannak érzik helyzetüket. Családokat szakítottak így szét. Láttunk síró gyermekeket, síró anyukákat, mert az apát nem engedték tovább és láttunk a papírjaikat dühösen mutogató hetven körüli embereket is. Egy fiatal fiú azt mondta, ő eddig háromszor már megpróbált feljutni a horvát vonatra, sikertelenül. Addig fog próbálkozni, amíg nem sikerül neki, mert más választása egyszerűen nincs.
Két fiatal lány, amikor átjutottak a horvát ellenőrző ponton, egymás nyakába ugrott örömében, elestek, hemperegtek boldogan a vonat mellett, majd egyikük felugrott, a horvát rendőrhöz rohant, és csókot nyomott arcára.