A vagyon-visszaszármaztatás során az első szerb tanítóképző épülete visszakerült a Szerb Pravoszláv Egyház birtokába. A műemlék jellegű épületet nyolc év alatt helyi, tartományi és köztársasági pénzből kívül-belül teljesen fölújították, a helyi pedagógiai kar használatában állt. Otthont adott Szerbia egyik legrégebbi könyvtárának, valamint három zombori festő galériájának, amelyeket most ki kellett üríteni. A képtárak gyűjteményeit Milan Stepanović helytörténész és publicista, a Pedagógiai Kar alkalmazottja állította össze, ő foglalta össze a kilakoltatásra ítélt intézmény múltját.
A visszaszármaztatott épület (Fekete J. József felvétele)
– Zombor 1816 novemberében lett székhelye a négy évvel korábban Szentendrén megalakított Szerb Királyi Pedagógiai Intézetnek, vagyis az első szerb tanítóképzőnek, más néven Preparandiának. Ez a képezde az újvidéki és a karlócai gimnáziummal, a karlócai papneveldével és a Szerb Maticával együtt az öt legfontosabb szerb közművelődési intézmény volt a Habsburg Monarchiában. A szerb tanítóképzés több mint 200 éves történetében az iskola többször változtatta elnevezését, ami jelenleg Zombori Pedagógiai Kar.
A város főutcájára néző épületet a zombori esperesből lett püspök és pátriárka, Georgije Branković (1830–1907) emeltette saját pénzén, 2500 hold eladott föld árán 1894–95-ben. Branković, mielőtt szerzetesnek állt volna, igazgatója volt a tanítóképzőnek.
A neoreneszánsz épületben 1895. szeptember 20-án kezdődött az oktatás, kizárólag fiúk számára, a leendő tanítónők 1932-ben csatlakoztak hozzájuk. 1948-ban már szűkösnek bizonyult az épület, a képezdét más helyre költöztették, a Preparandiában pedig gyakorló iskola működött 1963-ig, majd a Pedagógiai Intézet és az Oktatási Önigazgatási Érdekközösség székhelyévé vált. Az épület emelésének centenáriumán, 1995-ben Zombor község újra az akkori Tanítóképző Kar, a későbbi Pedagógiai Kar rendelkezésére bocsátotta a Preparandiát.
Akkor kezdődött a fölújítás?
– Arra még várni kellett. A renoválás 2002-ben indult és 2010-ben fejeződött be. Ugyanezen esztendő márciusában a földszinten képgalériát alakítottunk ki Sava Stojkov (1925–2014) jeles zombori festő állandó retrospektív tárlata számára. A gyűjteményt a következő években Pavle Blesić (1924) és Zoran Stošić Vranjski (1936) zombori alkotók állandó kiállításai gyarapították.
Ezenkívül egyéb gyűjteményei is vannak a Preparandiának.
Sava Stojkov és Pavle Blesić a galériában (Fekete J. József felvétele)
– Az emeleten sajátos pedagógiai múzeumot rendeztünk be. A gyűjtemény a szerb tanítóképzés történetét mutatta be, láthatók voltak az egykori taneszközök, és itt kapott helyet az 1817-ben alapított könyvtár anyaga. Az értékes gyűjtemény mintegy 4000 pedagógiai jellegű könyvet számlál, amelyeket szerb, német, latin, orosz, magyar és francia nyelven nyomtattak a XVII–XIX. század során.
Múlt időben beszél. Mi lett e gyűjtemények sorsa?
– Az új tanév kezdete előtt sajnos az összes történelmi, kulturális és művészeti értéket el kellett távolítanunk az épületből. Meg kell jegyezni, ezek a gyűjtemények a leglátogatottabbak közt szerepeltek Zomborban, fönnállásuk során mintegy harmincezren tekintették meg őket.
Miként került vissza a tanítóképző épülete az egyház kezébe?
– Egy adminisztratív mulasztás folytán. A Habsburg Monarchiában az osztrák–magyar oktatási törvények alapján a szerb oktatásügy 1918-ig a Szerb Pravoszláv Egyház kezében volt, amely 1920 nyarán az összes iskolát, így a zombori tanítóképzőt is, leltárastul átadta a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság állami szerveinek. Ekkor az iskolaépületeket egyházi tulajdonból átvezették államiba, ám egy mulasztás miatt ez a Preparandia esetében nem történt meg. Így az iskolaépületet a második világháborút követően az állam kisajátította, vagyis elvette formális tulajdonosától, az egyháztól, amely még a monarchikus időkből tartott rá jogot. Ez tette lehetővé, hogy fél évszázad múltán, a restitúciós törvény megalkotását követően a Szerb Pravoszláv Egyház 2006-ban eljárást kezdeményezzen a Köztársasági Restitúciós Ügynökségnél vagyona visszaszármaztatása érdekében, amiről az ügynökség tíz év múltán, idén nyáron pozitív döntést hozott.
Mindez néhány hónappal azelőtt történt, hogy ebben az épületben ünnepelték volna a zombori szerb tanítóképzés kétszázadik évfordulóját.
– Ráadásul szinte napra pontosan, ahogy az első diákok 121 évvel ezelőtt beléptek a Branković pátriárka által hagyatékul adott Preparandiába, a mostaniaknak mindörökre el kellett hagyniuk azt. Szerintem a visszaszármaztatásról döntő ügynökség nem vette figyelembe a kérdés etikai, kulturális és történelmi vetületeit, és így a zomboriak ezzel az épülettel a város egyik fontos kulturális-művészeti központját is elveszítették, ahol a Konjović mellett a város másik két meghatározó festője, Stojkov és Blesić képeit is őriztük.
A Pedagógiai Kar a múzeumi anyagot meg kívánja őrizni, egy részét közszemlére is tenni, a könyvtár sorsa viszont egyelőre bizonytalan, a festmények pedig visszakerülnek az alkotókhoz, illetve örököseikhez.
